Melletted

Szeretem melletted hallgatni a csendet,

s nézni téged némán, hangtalan,

ne törje zaj azt a vágyva vágyott percet,

amiben két szív dobbanása van.

Szeretek melletted nyugalomra lelni,

elfeledni néhány percre a rohanó időt,

s oly álomszerű bűvöletben lenni,

hol mi lehetünk ketten a tisztán szeretők.

Szeretek veled a természetben járni,

átölelni, megölelni minden ismert fát,

és szeretem szemedben újra megcsodálni,

azt a fényt, mit rám vet, minden pillantás.

Kun Magdolna

Kelepcébe záva

Úgy vágyom az élet ízes szagát,

de úgy burjánzik köröttem a zaj,

bánt a hangok éle... a sorskacaj

túlrikácsolja szívem halk dalát.

S az Idő, az állhatatos, konok,

nyakamba liheg, a sarkamra lép,

folyton űz, kifoszt, száz szálakra tép,

s minden szálban száz lemondás dobog.

Jó volna megállni. Vagy elszökni.

Vagy találni egy szelídebb utat.

De minden sorsujj egyfelé mutat,

s dúlt lelkemet a zaj felé löki.

VÖRÖS LILIOM

Hol a ragyogás?

Hol a ragyogás,

mely ott lámgolt szemedben,

kinek adtad át?

Hol a szeretet,

mely körbe vett, átölelt,

s nem engedett el?

Hol az az érzés,

miről azt hittem örök,

és nem tűnik el?

Hol a végtelen

szerelem, mi szívemben

hevesen dobbant?

Álmom hová lett,

mely a lelkemben dalolt,

minden percemben?

 hifimiki

Gondolj rám...

Gondolj rám, ha vágy

égeti szíved falát,

minden éjszakán!

Gondolj rám, ha már

a lélek hívó hangja

nem jut el Hozzád!

Gondolj rám, hogy ha

úgy érzed, hiányzom tán,

csókom Rád talál!

Gondolj rám, együtt

vagyunk minden éjszakán,

el sem válunk már!

 

 hifimiki

Mondj egy szót...

Mondj egy szót, szépet:

szeretlek..., ha elérlek,

suttogva, halkan...

Mondj egy mondatot:

Úgy szeretlek Szerelmem,

szívből, igazán!

Mondj el egy mesét,

mit ketten írtunk együtt,

és nincs vége még!

Majd együtt hisszük,

hogy az élet szép lehet,

egymást szeretni!

 hifimiki

Fáj itt benn nagyon

Fáj itt benn, nagyon,

de nincs mit tenni, hagyom.

Hagyom, hogy fájjon,

mert biztonsággal tudom,

mindaddig, míg odabenn

fel-fel sír a szív,

csendes dobogásán is

érzelem hasít.

Ha majd a szív felszárítja

minden egyes könnyét,

s nem maradt helyébe

csak üres közömbösség,

akkor én is hinni fogom azt,

az a kínzó, átkos érzés

többé nem fájhat.

Kun Magdolna

Könnyek

 

 Úgy elrejteném fáradt arcomról

az életkönnyeket
de nem lehet, mert a fájdalom,

mely a szívben benn rekedt,

az akaratnál százszor erősebb.

Így minden kihullt könny
láttatja magát.

Láttatja, hogy szemeimen

hogyan futnak át,

azok a szomorúság szülte

vízcseppkatonák,

melyek naponta megvívják

szív-fojtó harcukat

akkor is, ha már rég elvesztették

a túlélő csatát.

Kun Magdolna

Mindörökre!

Ma a fekete éj eltemette a fényt,
nem várok holnapot, rám szakadt a sötét.

Simogató kezed már nem ad nyugalmat,
de itt zsong halkulón minden kedves szavad.

Tested rám van rajzolva mindörökre,
görcsbe fonva szorít szívem ölelése.

Csendembe kiállt, fáj, sikolt a búcsúhang,
Téged sirat távolban egy templomharang.

Üvölt bennem a miért, sajog a hiány,
álmaim meghaltak életem alkonyán.

Della Maria

Ha elveszítenélek

Ha a sors úgy hozná, hogy elveszítelek,

én megfognám kihűlő, hideg kezedet,

s rálehelném utolsó sóhajtásomat,

hogy elfutó sóhajoddal eggyé váljanak.

Mert, ha én téged elveszítelek,

elhalkul bennem minden lélegzet,

csak egy sóhaj marad, mi arra lesz elég,

hogy hideg kezeinket ne válassza szét,

sem a rá pergő sárga-homok,

sem a sűrű ködbe homályosult

végtelen nagy kék.

Kun Magdolna

Ott leszek Néked

Ott leszek Néked

a legigazibb lélek,

szívbátorító

Nem kell, hogy kérjed,

úgyis mesélek Néked,

altatóm dalol

Melléd is állok

ha meginogni látlak

szerelmesedként

Ott leszek mindig

hol kezedet foghatom

lépted vigyázom

Mi nem változunk

csak lelkünk értse egymást

minden napunkon

Ha megsebez szó,

mondat, lelkedre hajlok

vigaszod leszek!

hifimiki

Csak a lelkem értsd meg

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,

csak a lelkem értsd meg némely napokon,

mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,

mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,

s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,

csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,

ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.

Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,

s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,

csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,

te legyél a legigazabb szívbátorító.

Kun Magdolna

Egész szívvel

Egész szívem adtam, könnyel, fájdalommal,

mert hittem, jelenléted újult erőt ad,

s az a sors-izzott tűzbélyeg, mely többször ráégett,

ölelő karjaidtól hűs érintést kap.

Egész szívem adtam, hogy éreztessem veled,

a felével szeretni sosem úgy lehet,

mint azzal a végtelen érzésű kiteljesült szívvel,

melynek nagy egésze egy életet temet.

Egész szívem adtam, keserv éveimmel,

s vasbilincsként hordott erős hűséglánccal,

hogy azt el ne téphessék majd más idegen kezek,

lelket nem kímélő magabiztossággal.

Mindent odaadtam, mit valós kincsnek véltem,

amiről sejtettem, hogy tiszta fényt ragyog,

mert tudtam, jönnek helyettem nagyobb fényességű,

félszívvel is hódító álnok csillagok...

Mégis hiszem,

szeretni, csak egész szívvel érdemes,

akkor is, ha belehal az, aki így szeret.

Kun Magdolna

Szemed sugara

Szemed sugara

beragyogja lelkemet

szeretlek Téged

Szíved börtöne

csendes nyugodt otthonom

szeretlek Téged

Kínzó vágyaim

lelkedet simogatják

szeretlek Téged

Édes gyönyörbe

szárnyaló repülésbe

szeretlek Téged

Tűnjön ela bánat

és minden szomorúság

szeretlek Téged

Hangod fájdalma

átsikolt álmaimon

szeretlek Téged

hifimiki

Bújj hát közelebb

Nincs ma a Napnak rontó tűzvarázsa,

de a dermesztő szél boldogan nevet,

míg két hársfaág között meg-megreked.

Idáig hallik pajkos kacagása.

S ahogy kuncog ott, Istenem, az ajkam

mosolyra nyílik, s rajta ringatóznak

az üde, zsenge bimbói a szóknak,

s én csokorba gyűjtöm, hogy neked adjam

Neked... annak, ki nagy kortyokban issza

a szóba préselt vágynak édes borát,

s ki azzal hűsíti lázas homlokát.

Őt vinném mindig vissza, vissza, vissza...

Oda, ahol nincs szomorúság, magány,

hol minden szépségre a Nap nyila hull,

a kacér színesség soha nem fakul

Itt építsd házadat, lelkem udvarán.

VÖRÖS LILIOM

Kik csókot loptak a csillagok alatt

Mint két ártatlan, félénk kiskamasz,

ki vágyott csókját lopta a csillagok alatt,

oly félve hallgattuk,

ott akkor, első találkozásunkkor,

azokat a szokatlanul heves

szívdobbanásokat,

melyek feszült sóhajunkra

kötést oldottak

Sok év eltelt azóta már,

de én ma is áldalak.

Áldom kezed érintését, mozdulatodat.

Áldom azon lépted, mely utamba hozott,

mikor magány utam jártam,

s hittem, az élet csak egy átkozott

földi állomás,

ahol nem lelhetik meg egymást azok,

kiknek sors írott nevük csak

bűnös boldogok.

Kun Magdolna

Az én szerelmem...

Az én szerelmem
örökre Benned marad,
szívedben dobban.
 
Az én szerelmem
örökké Te vagy, míg élsz
égen, földön is.
 
Az én szerelmem
nem csak egy női szeszély,
nem csak vágyódás.
 
Az én szerelmem
csak végtelen lobogás,
gyors szívdobbanás.
 
Az én szerelmem
erős akarat, hittel,
örök reménnyel.
 
Az én szerelmem
erősebb a Tiednél,
nem hagy el soha!

hifimiki

Nem szólít...

Nem szólít, nem vár, suhanna, de nem száll.
Eltörpült óriás. Szivárvány glóriás
fejének éke sörénye, tűz-lobogó -fényes.
Szemeinek zöldje, szerelemnek völgye...
Nem ölel, nem tárul, ajka nyíl', majd bezárul
szívével együtt. Helye, még ki sem hűlt,
kezemnek lágya bőrét kívánva, pelyheket szikráz.
Merengő kétely: talán van még hely
szívében. Csak egy kis zeg-zug, mely óvna!
De nem tud. Mert veszni hagytuk inkább...
Nem éled, nem élem, azért még remélek.
Kesztyűben ujjak, hideg volt, fújta...
Titokban újra, egymáshoz bújni vágytak,
mint ahogy kell az asztalnak is szék társnak.
Ébredő karoknak az ölelés, ha erre vágynak,
fény, az éhes szemeknek, hogy lássanak szépet,
templomi csendnek a zsoltár, ha igézet
rabja lelked, meztelen szentségű oltár,
hol csukott szemmel is mindig tisztán látnak...
Te magad kellesz egészen, nem felerészben,
ne csak szombat és vasárnap melegítsen ágyam,
párnámon hagyd meg illatod, hajadból szálat,
ha elmész...legyél a tűzhely, ha tűz kell…
Rontás ne érjen, szerelmedtől égjen,
s mindig igaz legyen, feketén-fehéren...
Szerelmet adj, jó szót,- kenyérre, ha szórsz sót-
mint áldást. Ne kérjem, hogy mindig ölelj.
Magadtól gyere, ahogy a holnap jön el...

barnaby

Virágok és fák

Virágok és fák,

ti vagytok a legszebbek,

nektek éneklek.

 

Hol van annyi szín?

szirmotok, illatotok

élettel teli.

 

Kalandra hívlak

titeket, jertek velem,

szívvel, lélekkel.

 

Köztetek járunk,

minden nap, minden percben,

illattal vártok.

 

Itt vagytok, ti fák,

őserő és túlélés,

bennetek látom.

 

Hadd öleljelek,

megvédtek forró naptól,

árnyékot adtok.

 

Jövőre újra

eljöttök hozzánk, értünk

újra kaland vár!

 

  hifimiki

Ha tudtam volna

Ha tudtam volna milyen érzés, némán, csendben sírni,
s céltalanul várni, zárt ajtók mögött,
nem bíztam volna a szó erejében, mely sokszor arcul
csapott és messze üldözött,
ha tudtam volna, hogy a boldogságnak ilyen ára van,
nem kértem volna tőled, soha azt, hogy szeress,
inkább éltem volna magányban, egy megfásult világban,
elbújva előled, hogy meg ne lásd a szív fájdalmát,
mely bennem, téged keres.
Ha tudtam volna végleg elrohanni, mikor vesztesként
hajlongtam megtörve előtted,
talán maradt volna bennem, még annyi  büszke érzés,
hogy ne adjam oda jövőm az élettel, mely mára már,
számomra, csak tékozolt idő lett.


Kun Magdolna

Ébredtél már úgy

Érezted-e már,

nincs értelme semminek,

ha nem vagy velem?

Fojtogatott már

a vágy, szerelmed után

fázós hajnalon?

Érezted-e már,

hogy a könnyeid folynak,

ha nem jön kit vársz?

Beléd hasított,

ha nem csókolja ajkad,

s egyedül maradsz?

hifimiki

Ugye nem tűnsz el

Ugye nem tűnsz el,

mint üstökös az égről,

tüzes csóvaként

 

A vágy Hozzád űz

a szerelem összeköt

rabul ejt végleg

 

Nem megy az idő,

csak vánszorog egyedül

ha csodát várunk.

 

Kell még hozzá hit,

szeretet és bizalom,

együtt szárnyalunk!

 

 hifimiki

Szemed tükrében

Szemed tükrében

születik minden érzés,

gondolat, szépség.

 

Ott is hamvad el,

ha lehunyod pilláid,

az izzás végleg.

 

Szívem közepén

ott tündököl mosolyod,

csak Tiéd vagyok.

 

Minden lépésem

közelebb visz Tehozzád,

Veled álmodom.

 

  hifimiki

Emlék szonett

Még körém oson a vágy, s az illatod.

Szemem tüze szemed tüzével éget.

Bongó hangod is szívem húrján éled,

ha nekem játszanak dalt a mondatok.

Rólad mesélnek az őszi alkonyok,

a szép tavasz, mely álmaiból ébred,

a boldog nyár, mely alkonyatba réved,

mikor éj-pírt derengnek a holnapok,

mert emléked időtálló kincs marad,

egy holdként fénylő gyöngykagylóba zárva,

hol körülvevő hínárok hallgatag

csendjében, éji szerelmedre várva,

ezüstszárnyú pillangóként illanok,

a csillaggal szőtt esti félhomályba.

Kun Magdolna

Árnygondolat

 

Sziklaszirt tetejéről hívogat a mélység.
Alattam ingovány, felettem a kék ég.
Szabadon szárnyalni két úton is lehet,
mindkettő vége, hogy örökre eltemet.

Kun Magdolna