Rózsák kőágyban

Vérszínű, korall, tűzpiros, mályva:
rózsák pompája – rózsák kőágya,
gyémánt ajkával fénygömb csókolja,
kelyhüket vérben, tűzben forgatja;
bimbós remegés – bíbor ölelés,
karnevál-mámor – kéjgyönyör sejtés.

Hullatnak rózsás, édes illatot,
koronás ékkel szép káprázatot.

A kőágyon túl tilos más virág;
a tiltott gyümölcs – másik rózsaágy,
rózsavíz könnyel vágyukat oltják,
izzó szerelmet így palástolják.

A rideg kőfal útjukat állja,
oly messze van az Ő nyoszolyája!

Sápadt-irigyek a vadrózsára,
mert odafuthat, ahol a párja!

Lila alkonyban a rózsafejek
varázsszín helyett csak akvarellek,
gyönyör-Édenhez némán sóhajtnak,
remény-vesztetten földre roskadnak,
fényük, illatuk halódó élet,
mézíz szerelmük már fel nem éled,
hulló szirmukat szétszórja szellő,
vágy-rózsaágyon nehéz szemfedő!

Filo-csibi

2016-01-04