Farkas Ilona :
MERENGÉS
Nézem a vízesést,
mely hegyről zúg alá,
porzó vize ontja a
fátyol-sugarát,
fehér füstje ködét
ereszti a mélyre,
cseppzápora habbal
csobban most leérve.
Tünemény a vízgyöngy
lezúduló árja,
káprázatos szépség –
természet csodája!
…….
Eltűnik az arany napsugárnak fénye,
ha mogorva felhő
záporoz eléje,
széllovag a felhőt
elfújja távolra;
kacag a napsugár,
öltözik bíborba,
palástját teríti az
égre és földre,
szivárvány-szalaggal
köti őket össze.
..........
..........
Sokarcú kalandor
lelkem vibrálása,
pillanatra érint a
halk susogása,
szépen invitálom és
szívesen fognám;
lelkemet kóstolva –
máris rebben hozzám;
nyomában egy újabb
leli nálam kedvét,
leteszi névjegyét,
otthagyja hűlt helyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése