Rendszeres olvasók

2016. január 28., csütörtök

Farkas Ilona: MERENGÉS


Farkas Ilona :   MERENGÉS
  
Nézem a vízesést, mely hegyről zúg alá,
porzó vize ontja a fátyol-sugarát,
fehér füstje ködét ereszti a mélyre,
cseppzápora habbal csobban most leérve.
Tünemény a vízgyöngy lezúduló árja,
káprázatos szépség – természet csodája!

…….

Eltűnik az arany  napsugárnak fénye,
ha mogorva felhő záporoz eléje,
széllovag a felhőt elfújja távolra;
kacag a napsugár, öltözik bíborba,
palástját teríti az égre és földre,
szivárvány-szalaggal köti őket össze.
..........

Sokarcú kalandor lelkem vibrálása,
pillanatra érint a halk susogása,
szépen invitálom és szívesen fognám;
lelkemet kóstolva – máris rebben hozzám;
nyomában egy újabb leli nálam kedvét,
leteszi névjegyét, otthagyja hűlt helyét.

                                                                         Filo-csibi
 

2016. január 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése