Nem bűne a szívnek...

Nem bűne a szívnek, hogyha tud szeretni,

szeretet-éhében szerelembe esni;
érzelmes embernek – virágból van lelke,
szépségét, illatát nem hagyhatja veszve!

Ha adja szerelmét – gazdagabb lesz lelke,
akkor is, ha annak fájó a gyötrelme;
nincs sehol megírva egyetlen könyvben sem:

annyit kapjon vissza, amennyi az érdem!

     Ezernyi epedő, könnyáztatta szép szó

                                                         síron túl ígérő – szerelemre méltó
                                                  kötetnyi költemény is homokszem ahhoz,
                                                 hogy közönyös szívre szerelemmel hasson!

Ha a varázs elmúlt – vagy nem is volt soha,
mély sóhajtás után jobb elmenni tova;
keresni a porban csillogó gyémántot,
olyan, mint a jégen szedni gyöngyvirágot!

Filo-csibi

  

2016. 01.12.