PARKBAN

            

  

Győr Ady-városnak nagy és szép a parkja,

a fáknak, bokroknak lelkem szinte rabja.

Télnek idején csak fenyőlevél zöldül,
madarak röptétől faág most nem zördül;
tavának vízében nem hápognak kacsák,
a jegén topogni látom varjak hadát.

Így is vonzó nekem – hisz a szunnyadásban

a virágzó tavasz ébred már az ágban;
fakadnak majd rügyek – szólnak a madarak

harsog itt a zsongás: a park élni akar!

Nesztelen lépkedek – ne zavarjam álmát,
hallgatom a lelkem zajos vívódását:

e csodák varázsos fénye gyöngyöz engem,
vagy kesergek tovább rideg szürkületben?

Filo-csibi

2016. január 14.