Rendszeres olvasók

2016. január 13., szerda

PARKBAN


            
  
Győr Ady-városnak nagy és szép a parkja,
a fáknak, bokroknak lelkem szinte rabja.
Télnek idején csak fenyőlevél zöldül,
madarak röptétől faág most nem zördül;
tavának vízében nem hápognak kacsák,
a jegén topogni látom varjak hadát.
Így is vonzó nekem – hisz a szunnyadásban
a virágzó tavasz ébred már az ágban;
fakadnak majd rügyek – szólnak a madarak
harsog itt a zsongás: a park élni akar!


Nesztelen lépkedek – ne zavarjam álmát,
hallgatom a lelkem zajos vívódását:
e csodák varázsos fénye gyöngyöz engem,
vagy kesergek tovább rideg szürkületben?


Filo-csibi

2016. január 14.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése