Beborult az ég, bár szép szemed láthatnám,
örömkönny-ragyogását minden éjszakán,
nem számít: ragyog az ég, világít a Hold,
belevesznénk mámorba és gyönyörbe,
csillagunk akár ragyoghatna szemünkbe,
ölelnének forró vágyak, édes csókok,
ölelnénk egymást boldogan, szabadon,
ez lenne nekünk a legszebb jutalom,
szívünk, lelkünk szabadulna a rabságból!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése