Farkas Ilona:
Verseim
Csak óvatosan a
kritikával,
csak a tollam van tele tintával;
csak sorba szedem a gondolatot,
csak a tollam van tele tintával;
csak sorba szedem a gondolatot,
csak szabadítom a
bezárt rabot!
Nem versek ezek –
csak kezdemények,
nem képzelem azt, hogy költemények;
nem képzelem azt, hogy költemények;
nem akarok én nagy
költő lenni,
nem akarok mást – csak írni, írni!
nem akarok mást – csak írni, írni!
Megírni –amit eddig
átéltem,
megírni – néha részem volt szépben;
írni-- világunk én hogyan látom,
megírni – szépet és a fonákot!
megírni – néha részem volt szépben;
írni-- világunk én hogyan látom,
megírni – szépet és a fonákot!
Hidd el, hogy mindez
a mélyből fakad,
hidd el – őszinte
mindegyik szavam;
hidd el – nem adom el árendába,
hidd el, hogy ezzel nem ártok másnak!
hidd el – nem adom el árendába,
hidd el, hogy ezzel nem ártok másnak!
E sorok bennem
születhettek meg,
e sorok mind az édes gyermekem;
e sorok mind az édes gyermekem;
e sorokat ne gyalázd
meg – kérlek,
e soraimat tiszteld – kíméld meg!
Ajánlom - nem költő - ismerősömnek, aki verseimről nem éppen barátságos hangon nyilatkozott!
e soraimat tiszteld – kíméld meg!
Ajánlom - nem költő - ismerősömnek, aki verseimről nem éppen barátságos hangon nyilatkozott!
Filo-csibi
2016. szeptember
30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése