ködfüstje függönyét
ereszti a mélybe,
Tünemény a vízgyöngy
lezúduló árja,
káprázatos szépség – természet csodája!
Eltűnik az arany
napsugárnak fénye,
ha mogorva felhő záporoz eléje;
széllovag a felhőt
elfújja távolra,
kacag a napsugár – öltözik bíborba;
palástját teríti égre és a földre,
szivárvány-szalaggal köti őket össze!
Sokarcú kalandor
lelkem vibrálása,
pillanatra érint a halk susogása;
szépen invitálom – szívesen fogadnám,
megérint, megkóstol –
fecskeként tovaszáll;
nyomában egy újabb mórikálja kedvét,
leteszi névjegyét – otthagyja hűlt helyét!
Filo-csibi
2016. szeptember
8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése