Rendszeres olvasók

2016. szeptember 28., szerda

Farkas Ilona: MAGÁNYOS FARKAS

Farkas Ilona: Magányos  farkas

Zord felhők között a holdvilág bujdosik,
magányos farkasra éjsötét bút borít;
falkáját elhagyta – űzték haragukkal,
egymaga harcol az égi háborúkkal;
sehol étele, se falkája, se párja,
ösztöne készteti – hát küzd egyre-másra.
Szabad élet kemény, magány ezt fokozza,
nehézségét tőle senki sem orozza!

A magány valahol embernek is társa,
úgyis, ha mellette van családja, párja;
néha ez félelem – nyughatatlan remény,
lelkünk őrzi titkát, erről ritkán beszél.
Szívünk tűz ha szeret, és jég ha nem szeret,
talán boldogságnak nyugalom ad teret;
palackot, ha nyitnánk, szabadulna szellem,
zárni a  helyére soha nem kellemes!

Hogy honnan is jöttél -- melyik nációból,
bűnöd, erényed függ ennek válaszától;
mint hogyha az ember eldönthetné maga:
hogy hova szülessen, hol ez nem lesz sara.
Gyermekkori szépek húznak vissza oda,
ez a világ pedig életed otthona;
felemás lelked csap jobbra is, meg balra,
magad sem tudod, hogy – mi jobbra, mi balra!

Nem adhatod te át születést, elmúlást,
bánatot, örömöt és érzelemdúlást;
többi ember mindezt másképpen éli meg,
ha elmondod, hogy mit érzel, nem érti meg.
Szeretetről, szépről kevesek a szavak,
fájdalmat lelkedben – csak te érzed magad.
A harcod mindig is csak a te sajátod,
mintha farkas volnál – ki mindig magányos!


Filo-csibi

2016. szeptember 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése