Mosoly
Elképesztő a mosoly
karátja,
gyémánt fénye a sziklákat
vágja,
nyílik tőle a zord monstrumkapu,
melyet fétisként
reteszelt a bú.
A páncélt öltött borús
léleknek
kőabroncsai szanaszét
esnek;
örömsodronyt fon azok
helyébe,
zsinórozza a lélek
kedélye.
Jókedv-sugárral
ébreszt pirkadat,
nyugvó bíbora derűt
hívogat,
az éj tüzei fénnyel bókolnak,
csillagszemeik mind
udvarolnak.
Nézd meg, lásd meg a
mosoly-világot,
Faunnak tetsző örömvirágot;
tündöklő lelked –
mint a szivárvány:
e tűnő szépre
kincsként vigyázzál!
Filo-csibi
2016. szeptember
27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése