Farkas Ilona: Őrizem
Őrizem lelked, őrizem
szíved,
érzem a lényed, hangodat, ízed;
akár a virág, mely nyitja kelyhét,
érzi a napfény csók ízű keltét,
mint a madarat levegő egén
vezeti örvény – hitszárnyú remény!
érzem a lényed, hangodat, ízed;
akár a virág, mely nyitja kelyhét,
érzi a napfény csók ízű keltét,
mint a madarat levegő egén
vezeti örvény – hitszárnyú remény!
Hazátlan a szél –
kószál, tekereg,
nem talál szállást, ezért kesereg;
halkan sír, zokog – majd süvít, ordít,
nem marasztalják – köpenyén fordít;
nem talál szállást, ezért kesereg;
halkan sír, zokog – majd süvít, ordít,
nem marasztalják – köpenyén fordít;
elrejti mélyen
fű-fának szépét,
új napon fújja régi regéjét!
új napon fújja régi regéjét!
Tüskék közt szedni a
sárga rózsát,
képzelni csupán a kedves csókját;
mintha sziklából facsarnék vizet,
gyötrő, de érzem az édes ízet;
lelkes a lelkem – ágyazok Neki,
márványba vésem – bárki megveti!
képzelni csupán a kedves csókját;
mintha sziklából facsarnék vizet,
gyötrő, de érzem az édes ízet;
lelkes a lelkem – ágyazok Neki,
márványba vésem – bárki megveti!
Filo-csibi
2016. április 24.
"Őrizem lelked, őrizem szíved,
VálaszTörlésérzem a lényed, hangodat, ízed;"
"gyötrő, de érzem az édes ízet;
lelkes a lelkem – ágyazok Neki,"
Szédületesen szép, olyan gyönyörű!!!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés