Farkas Ilona:
Holdvilág
Éjfényű holdvilág –
ezüstös holdsugár,
felhők közt bujdosol – magányod hold-útján;
ismered lelkemet, mire árnyak ülnek:
felhők közt bujdosol – magányod hold-útján;
ismered lelkemet, mire árnyak ülnek:
egyik felén öröm,
másikon meg könnyek!
Ég mindenem – várja,
hogy lássa kedvesét,
vágyó tekintetét, szíve epedését;
bevésse gyémántba, szíve rejtekébe:
vágyó tekintetét, szíve epedését;
bevésse gyémántba, szíve rejtekébe:
legyen a rossz ellen
boldog menedéke!
Kerek hold-tükrödben
mutasd meg az arcát,
hogy megérezhessem szerelme hatalmát;
varázslata bűvét a szívembe zárom,
hogy megérezhessem szerelme hatalmát;
varázslata bűvét a szívembe zárom,
e szép-édes kincsre
szenvedéllyel vágyom!
Filo-csibi
2016. április 12.
Drága ILike!!!
VálaszTörlés"Éjfényű holdvilág – ezüstös holdsugár,
felhők közt bujdosol – magányod hold-útján;"
"varázslata bűvét a szívembe zárom,
e szép-édes kincsre szenvedéllyel vágyom!"
Gyönyörűek ezek a csodaszép gondolatok!!!
Akár idézhetném az egész verset, nem tudok betelni vele, s főleg VELED!!!
A lelkembe látsz, ezt szeretem a legjobban, a boldogság tombol bennem!!!
Szeretettel, szívvel: Miki
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés