Rendszeres olvasók

2014. július 17., csütörtök

Pillanat


Pillanat,
míg egy kósza falevél
halkan földet ér,
pillanat,
míg rebbenő sóhajom
távolba repíti a szél.
Pillanat,
míg langyos napsugár ébreszt
álmokat a fagyos földeken,
pillanat,
míg tétova kezed
lágyan érinti két kezem.
Pillanat,
míg pillangó szárnya
villan az alkony fényében,
pillanat,
míg hamis mosolyod
játszik szád szegletében.
Pillanat,
míg a kegyetlen hold
kigúnyolja árva takarómat,
pillanat,
míg úgy hittem,
a csodák ma rámtalálhatnak.


AngyaliAndi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése