Ha bűnöm volt, hát bocsáss meg,
bocsáss meg nekem,
hisz többé ellened már
úgy sem vétkezem.
Nem vétkezem, nem bántalak,
nem gyűlöllek meg,
mert bárhová is visz az utam
csak téged szeretlek.
Tán néha lesz még olyan perc,
mikor úgy gondolok rád,
mint elveszített földi kincsre,
amin rozsda futott át,
de akkor kicsorduló könnyeimmel
kifényesítlek,
hogy szebben ragyogj,
szebben csillogj,
mint a legtündöklőbb karcolatú
gyémántékezet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése