Emlékbe temetkezett

Lüktet a csended
s én szótlan hagyom,
hogy tovakússzon
emlékbe temetkezett
élni akarásom.

Csak szeretlek
s ez az egyszerű szó
húsomba vájja
pengéje fagyos
lélektelenségét

és mégis megérintelek,
hagyom hogy ujjaid
keresztül ússzanak
bőröm hullámzó rád vágyásain,

és eléred a lelkem,
pedig oly mélyen vonyít benne
a menekülés,
akár reszkető állat hangja
teliholdas éjjelen

és maradok,
lélekkörvonalaidra álmodva,
fojtó érzelmeim
nyitott rácsú kalitkáját

 

(Moha)