Ha te is érzed, hogy fáj az, mikor bántasz,
akkor miért teszed mindezeket tudva,
hisz látod, hogy lelkem, oly sok csatát vesztett,
ebbe a végtelennek tűnő túlélési harcba.
Ha te nem védesz meg, ha te nem vigyázol,
mondd ki lesz, ki utam során kíséri a léptem,
s ki lesz az, mondd, ki, aki az élet sűrűjéből
két kezemet megfogva hazavezet szépen.
Ha te nem óvsz meg engem, kitől várjam el,
hogy vigaszt adjon, mikor szükségem van rá,
hisz oly sokszor van, hogy senki nem áll mellém,
mikor túl nehéz vinnem súlyos keresztfám.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése