A természetben mindig
szabadabb a szív.
Ott nem szorítja béklyó,
sem erős vasbilincs.
Mert az egyszerűség bája
oldást hoz a láncra,
mitől felkattan a szív
rozsdamarta zárja.
S akkor oly könnyed lesz,
olyan lebegő,
mintha sosem tépte volna,
mintha sosem marta volna
kiapadhatatlan fájdalomerő.
Fotó-vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése