Te akkor is tudd...

Ha lelkem elég majd a becsvágy parazsán

és kimondott szavam hol lázít, hol eseng,

ha rémálom ront rám minden éjszakán

Te akkor is tudd, még mindig szeretlek!

Ha megszoktalak Téged, akár a levegőt

és nem követem többé érverésemet,

ha ízednél az elmúlás íze keserűbb

Te akkor is tudd, még mindig szeretlek!

Ha minden ábrándom szeszélyekbe fúl

és én magam emelek magamra kezet,

ha ajkamon a csönd lomhán feszül-lazul

Te akkor is tudd, még mindig szeretlek!

Ha nem sistereg többé szavamban a láng

és nem dicsérnek többé a szelíd emlékek,

ha puhán betakar az örök hallgatás

Te akkor is tudd, még mindig szeretlek!

Ha széles kört von körém a halál vigyora

és szálaira foszlik a hű emlékezet,

ha nem jut többé balzsam az égető kínomra

Te akkor is tudd, még mindig szeretlek!

Ha sorsba vetett hitem halkan búcsút rebeg

és tántorgó lidércként végleg elveszek,

ha nem ejtem ki többé méztartalmú neved

Te akkor is tud d, még mindig szeretlek!

   
VÖRÖS LILIOM

etlek!