Őszhangulatban

Éjcsendembe bújt a lombhullató ősz,

így későalkony táján, hervadás előtt.

Oda bújt, ott busong, ott ébreszti fel,

mindazt, mit a nyár könnyel ringat el.

Ne sápíts hervadt ősz, kíméld lelkemet,

sárgult leveleid még ne temessenek,

ne törjék meg édes álmom avarnyomaid,

hisz oly nagy becsben tartom az élet napjait.

Mert addig, amíg hiszem, hogy itt legbelül,

ez a lassan verő ketyegő parázzsá hevül,

nem adom az elmúlásnak büszke önmagam,

akkor sem, ha ezer ránc mélyült arcomban.

Kun Magdolna