Idegenné válva

Könnyeim immár veled temetem,
hisz, te sem lettél más, csak egy idegen,
kit nem fájdít a lélek esdeklő szava,
bármily hangos is sikolypanasza.

Veled temetek el érzést, életet,
álomszerű színeket, szép reményeket.
Mindent eltemetek, mi rád emlékeztet,
hogy nyoma se maradjon létezésednek.

Valaha úgy véltem, mindig az maradsz,
ki kitartással őrzi meg azt a bizalmat,
mit tenyerébe simítottam, szíve köré fontam,
mert hittem, senki nem veszi el onnan.

Kun Magdolna