Smaragdszemű
csillaglány,
szíved tépte ez a
nyár.
Ne várj tavaszt, nem
jön már,
hát tél nyomában
induljál…
Havas fenyők között
járva,
álmodd magad
napsugárba,
s gondolj néhány
ölelésre,
mely szárnyat vont az
égi-kékre.
Mikor könny oltja a tűzhalálod,
s te pernyehamvú véged
járod,
ne feledd, a földi
percek,
bár fájtak, s néha
elvéreztek,
de részük volt az
életednek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése