már nem

 

már nem mar gyomromba a hiány

s a fájdalom sem ingerli hányingerre

apró vézna testem

lassan a hangok is elvonulnak 
elmém rejtett zugaiból

könnyű már a búcsú

annyira fáj

hogy már  nem fáj

zakatol az esti csönd

nézem

ahogy távolodom

csendemmel takarlak be

meg ne fázz

és a hajnal 
puha álom-takaróját borítom rád

esik az eső

hideg van és reszketek

Isten elbújt -- félek

Málna