Mi nem vagyunk költők, sem elismert írók,
csak megfogalmazzuk a gyötrő kínokat,
s mindazokat a szépreményű boldog álmokat,
amik a reggelekben még benne maradtak.
Mi nem vágyunk hírnévre, sem elismerő szóra,
nekünk az igazi érdem mások szeretete,
s az a mélyen együtt érző empátia-pillanat,
mitől az emberek szeme könnyel van tele.
Nekünk sohasem lesz fontos, mi marad utánunk,
mert amit itt hagyunk az úgyis élni fog,
nem a díszes palotájú neves könyvtárakban,
hanem a szavak ütemében, mi általunk dobog.
Ha emberi szíveket ölel át egy.-egy gondolatunk,
s a gondolatok üzenete reményt ébreszthet,
már megérte kézbe venni azt a kék tintájú tollat,
mely papírra karcolta az érzésjeleket.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése