Kimondanám
a kimondhatatlant,
azt, ami elbágyaszt,
ami úgy nyomaszt,
de látod, elakad a hangom,
s belém törnek, belém halnak
az elhajló szavak.
Kimondanám azt is,
mit csend-ládába zártam,
mi sorvadó létem kötélfonala,
mely úgy szorítja át
háncsával a torkom,
hogy belé fojtódjon
a kínok igaza.
Mindent kimondanék,
ami kimondásra vár,
de mégis inkább,
inkább hallgatok,
mert tudom, egyszer talán
szótlanul megérted
a mélyre temetett
érzés-bánatot.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése