Ha lennék útszéli virág
lehajolnék Hozzád
megsimogatnám szirmaid
tenyerembe rejteném virágod
Veled halnék az árokparton
míg el nem fúj a forgószél
míg szárnyára vesz
mindkettőnket a Szerelem
egymásba fogódzkodnánk
s boldogan repülnénk
a végtelen térbe
gyönyörű világokba
hol csak szeretet van
csak örömkönny
s végtelen öröm!
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése