Elengedtelek...

Elengedtelek...

mint fényt a csillagok,

s nem tudlak követni, mert erőm elhagyott.

Úgy engedtelek el...

mint csend a sóhajom,

könnyekbe fojtottan, tűzpiros hajnalon.

Elengedtelek...

mint ma a tegnapot,

tulipán a szirmát, mit porba hullatott.

Úgy engedetelek el...

mint levele a fát,

alája terítve szeretet paplanát.

Elengedtelek...

mint árnyék a Napot,

nehogy eltakarja, inkább utat hagyott.

Úgy engedtelek el...

mint csodás pillanat,

magamba zárva, mint ládikát a lakat.

Elengedtelek...

mint éjszakát a csend,

hogy elgurult gyöngyként csillogjon a rend.

Kérlek hát ne félj...!

van még ki Rád vigyáz,

hiszen csak én engedtelek el... senki más

Nagy Ilona