Rendszeres olvasók

2013. február 3., vasárnap

Éjféli (s)írás


Az éj keze puhán betakar.
Mély a csönd, a szélben semmi pára.
Bár egy-egy hópehely táncolni akar
hullámként, mely rásimul az árra.

Csak a semmi lüktet. Akárcsak itt benn,
hol valaha rég az örömök, a vágyak,
halk sírássá rekedt perc rogy elibem,
a nyers téli hidegbe ő is belebágyadt.

Mégis valami az egekbe nyúlik.
Talán egy álom, az élni akarás...
Mit bánom én a múlás koszorúit,
míg rám gondolásod felém utat ás.

VÖRÖS LILIOM

2 megjegyzés: