Farkas Ilona:
Távoli szerelem
Vergődő kismadár
piheg a szívemen,
szenvedély emészti – távoli szerelem:
az örökifjú vágy – pokol és mennyország,
az éjgyöngyharmatú, édes-szép boldogság!
szenvedély emészti – távoli szerelem:
az örökifjú vágy – pokol és mennyország,
az éjgyöngyharmatú, édes-szép boldogság!
Te és a szerelem egy
rózsából nyíltok,
tövissel, szirommal mind a ketten bírtok,
szerettek és szúrtok a széljárás szerint,
lelkem, mint a kőszirt – állja, meg nem rendít!
tövissel, szirommal mind a ketten bírtok,
szerettek és szúrtok a széljárás szerint,
lelkem, mint a kőszirt – állja, meg nem rendít!
Állja, mert
mosolyogsz a rideg tárgyakból,
Te könnyezel minden esőcsepp-hullásból,
Te ragyogsz a fényben, szép-álmú éjjelben,
Te vagy mélyen lelkem, plátói szerelmem!
Te könnyezel minden esőcsepp-hullásból,
Te ragyogsz a fényben, szép-álmú éjjelben,
Te vagy mélyen lelkem, plátói szerelmem!
Hiányod fogja a
gyorsuló időket,
uralja a tűnő órákat, perceket;
tágra nyitom szívem, meg az egész lényem,
hogy érezzen Téged – lángja Veled égjen!
uralja a tűnő órákat, perceket;
tágra nyitom szívem, meg az egész lényem,
hogy érezzen Téged – lángja Veled égjen!
Csodálatos, gyönyörű, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, de az utolsó 4 soron könnybe borult a szemem!!!
VálaszTörlésLángom Veled ég!!!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés