Farkas Ilona: Csodára vártan…
Hívtam és bíztam,
hittem és vártam
a tavasz jöttét – csodára vártan.
a tavasz jöttét – csodára vártan.
Gyógy-balzsamától
simulna ráncom,
pezsdülne tőle örömöm, táncom!
pezsdülne tőle örömöm, táncom!
Látom – virágzik
fű-fának széke,
illata bódít, édesít szépe;
a fénylő nap és langymeleg eső
életet adó, áldón nevelő.
illata bódít, édesít szépe;
a fénylő nap és langymeleg eső
életet adó, áldón nevelő.
Gyöngyékes tavasz – áhított csoda
lelkem tömlöcét nem nyitja soha;
mesék mítosza, tündérek kertje,
csak hamuvirág nálam a kelyhe.
Képzeletemben
születik csoda,
gyújtó a fáklyán – jeget is oldja;
mámor varázsa nyitja a lelkem,
vágyak ébrednek – érzések kelnek!
gyújtó a fáklyán – jeget is oldja;
mámor varázsa nyitja a lelkem,
vágyak ébrednek – érzések kelnek!
Filo-csibi
2016. augusztus
19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése