Farkas Ilona

Vihar

Rémisztő haraggal dörög az egekbe,
villámló kardjával belevág mindenbe,
dühöng, mint az ordas - támad, és kegyetlen,
a madár fészkében bújik meg ijedten!

Nappali éj kerget aranyló napábrát,
sötétre festi az ég azúr palástját,
megnyílik a felhő, zúdul csatornája,
leszakad a zápor viharos tornáca!

...

Máglya-rózsán éled a szerelem heve,
a remény és kétség közt lebeg hitele:
a játszi pillangó - mi repked szél szárnyán,
olyan lesz holnapra, mint hétfejű sárkány!

Féltően vigyázd e törékeny szépséget,
ne hulljon könny-zápor - tarts távol kétséget,
óvd meg a vihartól, mennydörgő villámtól,
ne kelljen félnie éles csatabárdtól!