2016. augusztus 17., szerda
Farkas Ilona:
Felhők mögött mindig süt a Nap!
Bámulom furcsa
felhőit égnek,
változik színük és
ábrázatuk,
vonulnak békén, vagy dúlnak éppen;
dúlt vagyok én is, ha érzem a bút!
vonulnak békén, vagy dúlnak éppen;
dúlt vagyok én is, ha érzem a bút!
Fehér felhőkön át
kacsint a Nap,
sugara kiül cakkos fodrára,
sugara kiül cakkos fodrára,
megszépült felhő most
bókot akar;
én is – ha várok boldog órára!
én is – ha várok boldog órára!
Sötétül felhő
rózsa-szép színe,
borítja Napot – haragja felgyűl,
csattog a mennykő, villám a híre;
mint lelkem – ha rossz soká nem enyhül!
borítja Napot – haragja felgyűl,
csattog a mennykő, villám a híre;
mint lelkem – ha rossz soká nem enyhül!
Borongós felhőt eső
könnyezi,
szivárvány-tündér
búját takarja;
boldog már lelkem:
gyönyör percei
könnyes fájdalmam messze zavarja!
könnyes fájdalmam messze zavarja!
filo-csibi
2016. augusztus 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése