Tudom,
hogy bántja
lelked
hangos zokogásom,
de hidd el,
ha könnyeim
lakat alá zárom,
rakoncátlan szívem
sértődötté válik,
s minden dobbanásban,
csendes halált
játszik.
Mert a könny
a szívnek
azon vigasza,
mely gyógyírként
hat
fájdalmaira.
Hát ne vedd, zokon kérlek
ha sír a szív szava,
s az könnyek formájában
hull
férfiválladra
*Kun Magdolna*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése