még emlékszem
hogyan kacagtad tele az eget csillagokkal
és az almafa-virág illatára
amit hajszálaid közül csókoltam ki magamnak
- tudom, fázol nélkülem
velem álmodsz mégis nélkülem -
ismerős érintéssel
tenyerembe veszem arcod
könnyeid utoljára
magamba lélegzem
de már nem nézel szemembe
mert tud nehéz lenni
egy férfi szempillája is...
Málna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése