Nyöszörög a párkányon az éj,
függönyünk lágy fodra meg-meglebben,
odafönn a karcsú holdkaréj
úgy tündököl, mint ezüst füst-selyem.
Rád gondolok... vágyam feléd űz,
míg Te valahol békésen alszol.
Az áhítat, mint az égi tűz
lángujjával közelembe rajzol.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése