...elképzellek holdfényemnek, hogy végre tudjam,
mitől kitöltetlenek az éjjelek
nehezen múló ólompercei,
melyben visszapergő szemeit számolom az időnek,
mikor érkezel, s amiben tisztára fürdetheti magát
titkaim mélysége mindazzal,
amivel éjjelente ott tudhatlak...magamnak...velem.
És elérhetőbb vagy,
mint testemet ölelő ágyban a kelmeérzetű vágy,
és félelmekkel bujdosó,
akár a fényedre emelkedő pillantásom...zavarodottan várakozó,
türelmesen lázadó vagyok.
Épp olyan, mint, ahogy szeretlek Téged... és hihetik elérhetetlennek,
vagy illanónak a bennem rajzolódó
éji tükörképed ezüstszín mintázatát,
s mindhiába fordul holdamra
a kelő sugarak sárga-fény léte
a napnak háta mögött most is, láthatatlanul,
az éjjeli hold ébred...elérem...elérhet...
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése