Csendes téli estéken,
mikor a hó is fázik,
s nem ereszkedik le felhőiből,
akkor bújj kedves hozzám.
Úgy ölelj, mint puha takaróm.
Süssön, égessen lázas melege,
hogy duruzsoló kályhánk,
piruljon szégyenében.
Hajtsd vállamra őszülő fejed,
pihenjen meg rajtam gondolatod .
És ha mindketten,
álmosan átmelegedtünk,
meghalljuk egymás ki nem mondott szavát:
Boldog vagyok, mert ez mindig így lesz.
Tosca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése