Talpam alatt virágok,
színes mezők, rétek,
miért van, hogy mégis,
tövisekbe lépek?
S miért van,
hogy képzeletem élénk,
gyermeteg,
de bágyadt szívem már,
furcsán reszket meg,
ha egy-egy őszi levél
a földre lepereg.
Miért van, hogy szelet vet
az árnyak serege,
mikor fényt csillant még
a jelen ereje,
s miért van, hogy félek,
ha vég-vihar feszül
élet hajómon,
mely lassan elmerül.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése