Éjszaka
van. Pilláidra nem álom nehezül, hanem könnyek ülik őket úgy, mint
meddő szádat a kíntól tompa értelem homályán elnémult szavak. Elmúlt
ünnepeket siratsz, míg véresre horzsolod azt a sebet, melynek fájdalma
talán egyetlen bizonyosság arra, hogy igaz volt. Hogy szép volt. Hogy
hiányzik. Szívedbe beleharsog a csönd, bordád megsajdul, és a kínhoz
szokott dobogás egy pillanatig elül, majd kiszakad belőle egy utolsó,
fájó, végtelen kiáltás a boldogság után. Ha hiszel még benne, talán
utolérheted.
Vörös Liliom
Drága DANA!
VálaszTörlésKöszöntelek blogomon tagként és ismerősként!
Örülök, hogy mellém szegődtél!
Baráti szeretettel ölellek!
Miki
Drága Miki,
VálaszTörlésén köszönöm, hogy a barátod lehetek, hiszen náladnál emberibb EMBERT még soha nem ismertem! :)
Köszönöm, hogy magaddal hoztad lélekhangomat!
Ölellek baráti szeretettel
Dana