Hányszor ájultunk ugyanazon csendbe,
hányszor súgtuk egymásnak ugyanazt a szót,
hányszor öleltél át, és engedtél el rendre,
mikor mohó vágyérzésünk egekbe sodort.
Hányszor merültünk el egy-egy pillantásban,
és hányszor ringatózott test a test felett,
hányszor jártunk fenn a csillagok porában,
hol világokat rengettek a tűztekintetek.
Hányszor mondtuk azt, nem válunk el soha,
hányszor ígértük, mindenhol csak veled,
hány és hány éjszakán történt meg a csoda,
ami messze repített két bolond-bolond szívet.
Mondd, miért feledtünk el mindent, ami volt,
Te miért lettél más, s én miért változtam,
hová tűnt belőlünk az a villámló lángerő,
mely túltombolta magát ezer viharban.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése