A TE szavaid gondolataid élem
belőlem elfogyott minden
ami vigaszt adhatna
csak az őrjítő magány
tombol bennem
a kék madár valahol elhagyott
talán még visszajön
egy csodás hajnalon
ott állsz előttem átölelsz
VELED mehetek kéz a kézben
s már látom ott repül a kék madár
tovább kísér útunkon
talán nem hagy el soha már
lassan lépkedünk
s már hallom mézédes dallamát
szárnyalunk egyre tovább
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése