kitölthetetlen
szomjam úgysem csillapíthatod
ha adnál, sem lenne elég
nemléted már belém égett
üszkös stigmákban ragyogsz
feneketlen vermek
hová vágyaim hányom
csókokkal már ki nem töltheted
sóhajok konganak bennük
vajon lesz-e fénytorok meghallani
ezer év aszálya után megered-e
sós könnyeink permetében
a rátalálás magva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése