Segíts nekem

Segíts nekem Kedves,
egésznek maradni,
hogy köveimből tudjak,
dallamot faragni,
visszhangos csendeket,
zajos esőcseppeket,
bőr-kabátba ketten bújva,
szemben látni lelkeket.

Kérlek segíts nekem,
lenni minden,
szavakat összefűzni,
ha már váll a karban,
sehogyan sem
tud majd összebújni.

Segíts nekem kérlek,
hol ceruzád lekoppan,
lenni pontnak,
ékezetnek,
ott, hol még nyomom van.

Mert enélkül talán,
meg is fagyhatok,
s leszek szádban,
- pillanatra,
embersóhajod.

Jóbi Annamária (agacska)

Boldog-gazdagon

Nekem adott az élet ezerféle kincset,

színes rózsákkal telt földi édenkertet.

Földbe süppedt kavicsot, madártollakat,

útszélén virágzó vadvirágokat.

Mert valahogy az élet túlkényeztetett,

többet kaptam tőle, mint némely emberek,

hisz nekem a szépből is a legszebbik jutott,

hogy úgy élhessek, mint a boldog-gazdagok.

Kun Magdolna

Virágok szerelmesei

Ezüstszárnyú csöppnyi méhek,
szálljatok-szálljatok,
minden színes virágszirmon
ott legyen csókotok,
mert édes csókjaitok bűvölik el
a szirom-kelyheket,
mitől azok vágyillattal töltik meg
az emberszíveket.

 

Kun Magdolna

Miért?

Ha te is érzed, hogy fáj az, mikor bántasz,

akkor miért teszed mindezeket tudva,

hisz látod, hogy lelkem, oly sok csatát vesztett,

ebbe a végtelennek tűnő túlélési harcba.

Ha te nem védesz meg, ha te nem vigyázol,

mondd ki lesz, ki utam során kíséri a léptem,

s ki lesz az, mondd, ki, aki az élet sűrűjéből

két kezemet megfogva hazavezet szépen.

Ha te nem óvsz meg engem, kitől várjam el,

hogy vigaszt adjon, mikor szükségem van rá,

hisz oly sokszor van, hogy senki nem áll mellém,

mikor túl nehéz vinnem súlyos keresztfám.

Kun Magdolna

Emlékbe temetkezett

Lüktet a csended
s én szótlan hagyom,
hogy tovakússzon
emlékbe temetkezett
élni akarásom.

Csak szeretlek
s ez az egyszerű szó
húsomba vájja
pengéje fagyos
lélektelenségét

és mégis megérintelek,
hagyom hogy ujjaid
keresztül ússzanak
bőröm hullámzó rád vágyásain,

és eléred a lelkem,
pedig oly mélyen vonyít benne
a menekülés,
akár reszkető állat hangja
teliholdas éjjelen

és maradok,
lélekkörvonalaidra álmodva,
fojtó érzelmeim
nyitott rácsú kalitkáját

 

(Moha)

Lelkedre borulva

 Sűrű némasággá
serken a szó az ajkamon,
mikor félelemmel
ráharapok,
hogy sose halld
a könyörgő gondolatok
zaját...

és félve vonnálak ölelésem
szorító bölcsőjébe,
mert szívdobbanásom
könnycseppje,
nyugvó lelkedre hullna...

csak csönded vagyok,
suhanó árnyékkép
a meszelt falon,
amely a repedések közt kúszva
lelkedre borul,
ahogy pilládra zárta
önmagát
a benned búcsúzó
ránk-gondolás...

Moha

Van úgy

Van úgy,

hogy egy pillanat alatt

ízekre szakadsz

a lelket őrjítő fájdalom alatt.

S akkor csak állsz-állsz

megsemmisülve,

mert tisztában vagy vele,

két élet sem elég arra

hogy összerakd

magad

Kun Magdolna

Pillanat

Pillanat,
míg egy kósza falevél
halkan földet ér,
pillanat,
míg rebbenő sóhajom
távolba repíti a szél.
Pillanat,
míg langyos napsugár ébreszt
álmokat a fagyos földeken,
pillanat,
míg tétova kezed
lágyan érinti két kezem.
Pillanat,
míg pillangó szárnya
villan az alkony fényében,
pillanat,
míg hamis mosolyod
játszik szád szegletében.
Pillanat,
míg a kegyetlen hold
kigúnyolja árva takarómat,
pillanat,
míg úgy hittem,
a csodák ma rámtalálhatnak.

AngyaliAndi

Vérpezsdítő

Szerelmesen nézni, szerelmeset írni...
Izzik benn a lélek, vágylángokat bír ki. -
Kút-mélyű érzelmek rőtbársony színekkel
tűzben pörkölődnek és kéjkatlan elnyel.

Forrásként bugyog fel átizzadt éjjelben
(tegnap már tomboló viharra ébredtem) -
nem állhatja útját élőlény, sem halott
egyetlen csapás van, a többi befagyott.

Kitörni felszínre, kitörő gyönyörben
(törődött kedvesnek törődést köszönjem) -
ész-gátat szakít szét az igyekvő buzgár

Merész Holnap sodor, mely áradva pulzál.

Tolongnak a vevők, a szenvedély-lesők
(elragadt bennünket, remete-lét lebőg) -
nyeldekelik mohón kristálytiszta ízét
kortyra-kortyot isznak romantikus igék.

Szerelmesen nézni, szerelmesen sírni...
Szerelmes léleklét a szerelmet sínyli -
süllyed le a szellem feneketlen mélyre
ott szorít a Vágy Úr pezsdítő tökélybe.

Lambrozett

Gondolatok-Válogatás Csitáry-Hock Tamás idézeteiből