TE Drága, TE szép

 

TE Drága, TE szép,

szerelmünkért aggódsz még?

én teljes szívvel!

 

Úgy vágylak TÉGED,

mint idő a messzeséget,

 

Úgy hívlak TÉGED,

mint megtalált kincset.

 

Úgy ölelnélek,

mint szívre font álom.

 

Úgy vinnélek messze el,

hogy soha ne találjon senki RÁD.

 

Úgy élnénk együtt,

mint két szerelmes madár,

 

ki soha sem hagyja el egymást,

csak egymásnak élnek!

 

 hifimiki

Ülj mellém kedves

Ülj mellém kedves, súgd meg, hogy mi bánt?
Mondd el nekem miért sírnak a téli éjszakák?
Mitől válik kérgessé az egykor sima lélek,
S mitől lesznek torz tükrök a csillogó emlékek?
 
Ölelj át kedvesem, ne kérdezz most semmit!
Könnyeidből ne pazarolj sohasem rám ennyit!
Próbáljunk meg úgy élni, hogy ne fájjon a jelen,
Ha már múltunk árnyékai túl mély, sötét verem.
 
Ülj mellém kedvesem, s ne vádoljuk egymást!
Nézzük fenn a csillagokat, míg a szemünk ellát!
Mert azokban van megírva szerelmünk és sorsunk,
S oda fogunk jutni, ha egyszer szárnyat bontunk.
 
Álmainkban együtt vagyunk, minden gondolatban,
Nincs közöttünk távolság, szóban, versben, dalban.
Érezni tudlak szívem ritmusával zárt határok nélkül,
Mert az álomtól nem kell félni- csak az ébredéstől-

Kun Magdolna

Álmaim szárnyán

Álmaim szárnyán,

tavaszi szellők hátán,

Feléd indulok.

Úttalan úton,

nyaktörő sziklák között,

hosszú lesz az út.

Szakadék szélén

futok, hogy elérjelek,

vár smaragd szemed.

De elérkezik

a pillanat, ott leszek,

lelked hozzám ér.

Itt a boldogság

végtelen szabadsága,

egymásé  leszünk.

hifimiki

Csak egy szív

Miért versz úgy, te szív, ha Ő közeleg,
s miért arra vágyódsz, kire nem lehet,
csitulj vágyaiddal, ne szeress ennyire,
ne fájjon az érzés, ha tűnik a semmibe.

Miért remegsz, te szív, ha karjával ölel,
miért zokogsz, ha hívod, de Ő nem felel,
eljárt rég az idő, hogy álmokat kergess,
szeme égő tekintetén hamuként elvessz.

Miért hiszed azt, hogy nincs nélküle élet,
s miért érzel bűnt, ha nem vár Rád itélet,
miért marad átok, ha halványul a vétek,
álmoddal miért rejted el a szenvedésed. 

Egykori Önmagad, jövőddel feladtad,
a múltat, a jelent, rablánccal takartad,
de most vágysz rá, reggel érte ébredsz,
mert fájó az élet, de tőle lett szebb Néked.

Kun Magadolna

Május üzenete

„Tudom ám, hogy te ki vagy,

szólt a fény,

s egy mosolyt rejtegetett

ajka szegletén.

Én is tudom ám, hogy te ki vagy,

mert szívembe rejtettem titkos

mosolyodat,”

mondta a szerelem.

Majd kézen fogták egymást,

s a fény útját átlépve,

beleolvadtak a májusi

kék égbe

Kun Magdolna

Ahol a szív is szabad

A természetben mindig

szabadabb a szív.

Ott nem szorítja béklyó,

sem erős vasbilincs.

Mert az egyszerűség bája

oldást hoz a láncra,

mitől felkattan a szív

rozsdamarta zárja.

S akkor oly könnyed lesz,

olyan lebegő,

mintha sosem tépte volna,

mintha sosem marta volna

kiapadhatatlan fájdalomerő.

Fotó-vers:Kun Magdolna

Májusi eső

Májusi eső

mossa a földet, fákat,

hol merre járhatsz?

Könnyeim is így

gördülnek le arcomon,

gondolsz néha rám?

Egyszer véget ér

az eső, tisztul az ég,

talán rám találsz.

Itt a szivárvány,

smaragdzöld szemed látom,

túl a fellegen.

Csak annyit kérek,

hozzon el hozzám az ég,

add meg Istenem!

hifimiki

Ölelsz e még akkor vers zenével

 

Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek,
és reszketeggé teszik ráncos kezünket,
olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán,
mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.

Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
amiket a sors még elrendeltetett.

Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény,
s én sem kérem már, hogy szeressél belém,
ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom,
addig amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.

Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,
mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,
megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.

Vagy minden, ami voltam
el lesz feledve,
s csak szálló porszem leszek
szélnek eresztve.

Kun Magdolna

Felhők közt kószáló

Szállj te szabadságra vágyó büszke égi sas,

hogy elérhesd egyszer vágyott álmodat.

Én itt maradok, nem repülhetek,

hisz gyönge szárnyamon tátongó sebek,

melyek meggátolják a suhanást veled.

Így csak lentről nézhetem,

s majd innen könnyezem

azt a szédítő magasságot,

mit sosem érek el.

Szállj, te egyedül fekete sasom,

vigasztaljon néha halkult sóhajom,

mely utánad ered, mikor látja,

szívedben lüktet létem nagy hiánya

Hullj, csak hullj, sápadt nyár-eső,

nem ázik már cseppjeidtől az egeket szelő,

mert oly messzire vitte vágyott szabadsága,

hogy nem lel többé utat földi otthonába.

Valahol a végtelenben

négy erős szárnycsapás,

szélviharként hasítja

a csillagok porát.

Kun Magdolna

Ahogy szeretem...

Szeretem azt a megfáradt kezed,
mert ujjaimba fonod hangtalan,
s a víztiszta, kamaszos szemed,

mi nekem csillog, s tőlem boldogan,
szeretem, ahogy átkúszik karod
a paplanon, hogy álmomat vigyázd,
mert úgy ölel át, ahogy akarom,

s hogy úgy alszol, mint a tej, mint a ház,
szeretem, mikor ezüst hajadon
opálként fürdik meg a délután,
hogy holdom vagy, és mosolyhajlatom,  
s szivárványt hozol langy eső után,

szeretem azt, hogy értem sóhajod,
és minden vágyam benned van jelen,
hogy élteted, és szűnni nem hagyod,
mert szereted azt, ahogy szeretem…

Pirospipacs