Nyugtalan szívem

Nyugtalan szívem

aggódva zokog Érte

mikor érem el

mert oly messze van

szinte elérhetetlen

de szívemben él

Mindez oly kevés

a nappal és éjszaka

elviszi tőlem

Nincsen egy percem

sem Nélküle mert itt van

átölel csókol

Fodor Miklós (hifimiki)

 

A Hold követi a Napot

A Hold követi a Napot,

mindig egymásra találnak,

örökös körforgásban,

nem választja el sem évszak,

lehet tél vagy nyár, vagy tavasz,

együtt maradnak az idők

végezetéig hűséggel... 

Fodor Miklós (hifimiki)

Röpke életünk fénye

                                                                                  

                                                                        

                  

        
             Röpke életünk fénye
             lámpásként ragyog az éjbe,
             a gyönyör pillanatai
             belénk égnek s továbbviszik

             életünk gyenge fonalát,
             s ha néha reánk süt a Nap
             érezzük szíve melegét,
             lüktető dobbanását,

             míg vágyjuk a fény honát,
             nem várunk már csodát,
             csak lelkünk rezdülését,
             mely szerelmünk dallama lesz.

             Fodor Miklós ((hifimiki)

Cím nélkül

Lábaim közt korong rohan, szaladó élet-agyagban rovásokkal jelezlek. Táncolsz a megjelenő anyagon, hol szürkével, hogy barna fényben. Ujjaim hegyén elevened éled, féltett érintéseid lenyomatát átadom a készülő cserépnek...kemence nyílik, vöröslőn serceg kerámiaszívem. Belém égtél.

Moha

Évszakok könnyei---hv.mpg

Átmegyünk a hídon

Átmegyünk a hídon

ott vár az otthonunk,

fák gyümölcsét esszük

csókjainkkal együtt,

csörgedező patak

édes vizét isszuk,

szerelem gyönyörét

mindketten élvezzük.

Fodor Miklós (hifimiki)

Hiába szól...

Hiába szól szépen dalom,

szép szemedet nem láthatom,

van-e ennél nagyobb bánat,

nem láthatom szép orcádat,

szívem is ver hevesebben,

nem találom sehol helyem,

jer hozzám végre Kedvesem,

ölelj át szépen, csendesen!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Kun Magdolna verse

                                                                           

                                                                    

      Szállj csak szállj, csöppnyi pillangó

    
       Tárd ki szárnyad csöpp pillangó, tárd ki szélesre,
       hogy minél feljebb emelhessen a mennyek serege,
       és lábad elé vihessen égi mezőt, rétet,
       hogy átszelhesse azokat gyors iramú lépted.

       Most már ledőltek előtted a földi akadályok,
       futhatsz, szaladhatsz, nincsenek határok,
       és nincsenek könnyek, sem fájdalmas éjszakák,
       melyek rá vonták lábadra a bilincsek kősúlyát.

       Így szabadon szállhatsz, hegyormokat mászhatsz,
       tengerek mélyéből gyöngyöket halászhatsz,
       mert nincs oly gát sem akadály, mit át ne ugornál,
       hisz mozdulatlan lábad már a csillagokban jár.

Hová pillant...

Hová pillant szemed fénye,

a távoli messzeségbe,

hol örökös a tél s a fagy,

hol nem lesz majd soha tavasz?

Nézz szemembe, mit látsz benne,

örökös fényt és szerelmet,

jer hozzám, én mindig várlak,

nappalban és éjszakában.

A Nap sugárirányba lát,

a szivárvány félkörívbe,

szemed fénye szemembe lát,

belát szívem rejtekébe!

Fodor Miklós (hifimiki)

Fényből homályba...

Elmúlik minden

az éjjel is tovaszáll

vége mindennek

Vár a sötétség

a Nap is hiába kel

mégsem vidít fel

Se éj se nappal

nem vigasztal soha sem

nem vár szerelem

Nem vár sohasem

szem is becsukódik már

mindennek vége!

Fodor Miklós (hifimiki)