Mikor semmid sem marad

Mikor semmid sem

marad, csak bánat és könny,

töröld le könnyed.

Mert a szerelmed

többet ér minden kincsnél,

mit a sors adhat!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

Mikor semmid sem marad

Van úgy, hogy néha mindent elvesztesz
ami valaha kedves volt neked,
amit magadnak őriztél, magadnak vallottál,
mert hitted, a szív névre szóló ajándéka
csak téged illethet.

Aztán rájössz, mikor már semmid sem maradt,
a sors néha akként sebez meg,
hogy megfoszt mindazon féltett kincsedtől,
ami ezerszer többet jelentett,
mint az életed.

 Kun Magdolna 

Sóhajok, álmok...

Sóhajok, álmok,

vágyak, óhajok,

nekünk ez jutott,

rövidre szabott napok,

hosszú fájó éjszakák,

megbékülünk a magánnyal,

az óra kattogással,

a szerelem szívünkben él,

nem adnánk senkiért,

végig kísér utunkon,

s ha eljön a vég,

megyünk, ha menni kell,

de a szerelmet

nem adjuk soha fel!

 

Fodor Miklós (hifimiki

 

2015. 06. 11.)

 

Hozzád... György Viktória Klára

Anyám rózsái

Anyám rózsái folyton könnyesek,

mintha éreznék, lassan nyárvég közeleg

Nyárvég miben lehullják a sziromlevelet,

azt, amit az őszi szél messzire kerget.

 

Anyám is rózsa volt, folyton könnyezett.

Olyankor szemében derengtek a csillagos egek,

mert akkor hullt leginkább anyámnak a könnye,

mikor az éji-magány karja féltőn átölelte.

 

Látod anyám, látod, már én is könnyezek,

mert közelről hallom azt az őszi éneket,

amely lehullatta rózsáidról a sziromlevelet,

s ami egyszer engem is avarba temet.

 

Kun Magdolna

 

A szavak súlya

A szavak súlya

néha sokkal nehezebb,

mint az a kőkereszt,

mit a Jóisten keze

vállunkra vetett.

Mert a szavak úgy marnak

lelkünk mélységébe,

mint a gyilkos kígyóméreg

fájdalom érzése.

 

Mikor szívünket

gyilkos kígyóméreg marja,

tudjuk, ebben a világban

már nincsen oly gyógyír,

mely sebzett részének

ép formát adhatna

 

A szavak, áldással bírnak,

de ölni is tudnak,

akár az-az elsütött pisztoly,

mely a szétroncsolt szívben

holt hangot hallat. 

 

Kun Magdolna  

 

Merengés

Csak ülök az ágyon, és arra gondolok,

szökött boldogságunk merre futhatott.

Merre kószál, merre jár az a híres szerelem,

amiről azt hittük mi bohók, nem múlik sosem.

 

Csak ülök az ágyon, s arra gondolok,

miért van, hogy magány-könnyem arcomon ragyog,

hisz oly merész volt szívünkben az a dobbanás,

mely kitartással játszotta az élet-muzsikát.

 

Csak ülök az ágyon, s már nem merengek el

a homokszemként pergő múló éveken,

mert tudom, ami volt, nem jön többé vissza,

szilánk-tört szívünk bárhogy is akarja.

 

Hisz a legnagyobb érzés is pernyévé hamvad,

ha kitépjük lelkünkből a hűség-szálakat,

s ha feledésre ítéltetjük azt a sok boldog napot,

ami földöntúli érzést és örömöt adott.

Kun Magdolna

Elfut az élet

Elfut az élet, mi mégis hallgatunk,

mert valami miatt mindig fáj a szívünk,

s valamiért mindig haragszunk.

Nem fogjuk fel azt,

hogy eldobunk magunktól milliónyi percet,

ami az életben örömöt szerezhet.

Mert önzőek vagyunk, és hátat fordítunk

egymásnak, a világnak,

hogy érvényesülhessen dacos haragunk.

Nem önzőn kellene szeretni egymást,

ha nem úgy, hogy értelmet nyerjen

minden egyes perc, ami még hátra van,

s amit a sorsunk ajándékul ad.

Mert egy napon hiába nyújtjuk ki kezünket

egymás irányába,

s hiába várjuk,

hogy megcsörrenjen

az-az átkos telefon,

már nem lesz hang, mely beleszólhatna,

és áttörhetné értünk a csillagfalakatt.

Csak a csend nyüszít fel fájdalmasan

s az sarkall könnyekre

mikor hangtalanul múlik el

minden magány-éj,

s mikor tudatunk alatt

ezt a néhány halk szót halljuk,

milyen jó is lenne,

ha legalább egyetlenegyszer

még beszélgethetnénk.

Kun Magdolna

Szerelmes versek....mpg

Miért...

Miért vágyod a szerelmet,

mert nélküle nincs élet?

Miért kell a szeretet,

mert nélküle

nincs értelme semminek?

Miért kell a dal,

mert elmondja

lelkünk mily sivár egyedül?

Miért kell, hogy velem légy,

mert szívünk csak erre vár,

minden nappal, minden éjszakán!

Fodor Miklós (hifimiki)