Éjjeli fényölelés

A Hold ma éjjel lekúszott a földre,

akár egy jelenés, csalfa délibáb.

Előbb egy faágra, majd háztetőnkre

rakott fészket magának a fénynyaláb.

Ám ahogy az Idő lomhán percegett

falióránk nagy mutatója alatt,

a kacérkodó fény leereszkedett

és szobám párás üvegére tapadt.

Játszottam vele, de tudta, hogy látom.

Kíváncsian vártam, jön-e közelebb.

S Ő úgy siklott végig selyemruhámon,

mint valaha te a vágyaim felett.

Bőrömhöz ért. Mint tavaszon a pázsit,

oly puha volt. Akár a nemes pamut.

Rám simult, mint aki odakünn fázik,

s majdnem pirkadatig mellettem aludt.

 

VÖRÖS LILIOM

Anyám mondta

Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.     

Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.

Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.

Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akikben végtelen az ember-szeretet,
azokat nem törhetik meg az érzéketlenek.

Kun Magdolna

Köszönet

Áldás kísérje minden léptedet,

mely hosszú éveken át hozzám vezetett,

és virággal tarkította azon utamat,

mely kietlen és sivár volt, mint a sivatag

Áldott legyen ölelésed, s minden lélegzet,

amely szívemben hagyott édes bűnjelet,

azt az édes bűnjelet, mit addig viselek,

míg rám nem terítik a csend-fátyol leplet.

Kun Magdolna

Hervadás

Hervadásomban az a perc a legszebb,

mikor nyíló rózsaként téged ölelhetlek,

mert bármily erőtlen bágyadó szívem,

és bármily ráncos is könnyező szemem,

amíg érzésem vággyal és hévvel van teli,

addig bennem a leghervadtabb őszt is 

tavasz követi. 

 

Kun Magdolna

Május üzenete

 

„Tudom ám, hogy te ki vagy,
szólt a fény,
s egy mosolyt rejtegetett
ajka szegletén.

Én is tudom ám, hogy te ki vagy,
mert szívembe rejtettem
mosolyodat,”
mondta a szerelem.
Majd kézen fogták egymást,
s a fény útját átlépve,
beleolvadtak a májusi
kék égbe.

 

Kun Magdolna

Mikulás

Hó-roppanás alatt, elnyűtt csizma szakad,
hej Mikulás- Mikulás, de messzi az utad,
hányszor járod körbe ezt a nagyvilágot,
míg eljut minden házhoz boldog kacagásod.

Vajon mennyi hópihe tapad meg a ráncon,
ha nevető szemgödrödre nehezül az álom,
s mennyi könny hull arra a hófehér szakállra,
melynek fagyott szálait zúzmaracsepp vájja.

Mily csodás lélek vagy te kedves Mikulás,
hogy hírül viszed azt, a mese él tovább
akkor is, ha mítoszodra vasbilincset zárnak,
hisz emberszívben él a télapóvarázslat.

Kun Magdolna

December rózsája

Akinek a szívében nyári meleg van,

azt nem viseli meg a decemberi fagy,

mert az a meleg szív ott is rózsát nyílik,

ahol a tél már mindent behavaz.

 

Hisz a szív olyan, mint a tüzes lángú nap,

minden kihullt könnyet magába fogad,

hogyha túláradnak szemünkben a cseppek,

a szívben legyen biztos helye mindnek.

 

Kun Magdolna

Fekete táltos

Elbúcsúzom nem sokára, indul vonatom,

peronján már ott vár a csend, s a nyugalom.

Szűk fülkémben meg az a kopott hegedű,

melynek dallama lesz odaát a nyugtató derű.

Füstös vonatkémény, poros ablakok,

ez lesz az én táltosom, mivel tovarobogok,

s ez repít majd el arra a bűvös varázshelyre,

ahol minden fájdalom mosolyba lesz rejtve.

Kun Magdolna

Áltatom magam

Áltatom magam,

hogy minden rendben van,

s hogy nem fáj semmi sem

vérző múltamban,

mert hinni akarom,

lelkem erős, kitartással bír,

akkor is, ha néha

bánat-könnyet sír.

 

Áltatom magam,

hogy hidegen hagynak

a keserédes szavak,

a bágyadt hangulat,

és minden-minden

mi sebet ejthet rajtam,

s mi megállásra késztet

a túlélési harcban. 

 

Áltatnom kell magam,

mert ha nem teszem,

mint sápadt fény a sűrű ködben

csendben elveszem.

 

Kun Magdolna