Ne haragudj rám zenés vers

Sodródó hullámok

Mint két magányos vízhullám
sodródtunk az árral,
siratva múltunkat, s a jelenperceket,
melyekbe az élet kíméletlensége,
százszor és ezerszer belenevetett.
Volt, hogy örvény tépte elfáradó testünk,
s dühödt szél szelte alvó vágyaink,
melyek ott szunnyadtak valahol
a sáriszapos mélyben,
ahol egymást vérezték át
bilincsláncaink.

Szabadultunk volna,
de sorsunk nehezéke,
hínárfalat emelt lépteink elébe,
s mi hiába kapaszkodtunk
akaratunkkal,
nem volt áttörhető
az a hínárfal.

 
Ma már elcsendesültünk,
nem kapaszkodunk.
Ma már beletörődtünk,
hogy csak egymástól távol eső,
egymásnak elérhetetlen
hullámok vagyunk.

Kun Magdolna

Kun Magdolna - Ha majd elcsitul a vihar

Nézem a szemed

Nézem a szemed, s arra gondolok,

nem is az égen vannak a legszebb csillagok,

mert azok mind-mind sápadtak lesznek,

ha te reájuk emeled tűztekinteted.

Nézem a szemed, s benne a könnyeket,

melyek arcod ívéről arcomra peregnek,

s abban a pillanatban tudom,

a szerelemben az-az igazi nagy kincs,

mikor két egybeforrott könnycsepp

egymásra kacsint.

Kun Magdolna

Éjek csendjében

Én csak az éjszakákat vágyom,

azt a puha-meleg csendet,

mely könnyekké formálja végtelen hiányod,

és ha sírok, helyetted szeretget.

Mert a csend akkor a legmegértőbb társ,

mikor nincs mellettünk olyan

ki álmunkra vigyáz.

Én csak az éjszakákat vágyom

nappalok helyett,

mert az teríti rám a csillagos eget,

s az áraszt oly fényt tűzlángja alatt,

mitől megvilágosulnak a mély-árnyékfalak.

S ha megvilágosulnak előttem

a mély-árnyékfalak,

már nem is látom túl sötétnek

azt a végtelen teret,

amin az út egyszer hozzád elvezet.

Kun Magdolna

Gyémánt-ékezet

Ha bűnöm volt, hát bocsáss meg,

bocsáss meg nekem,

hisz többé ellened már

úgy sem vétkezem.

Nem vétkezem, nem bántalak,

nem gyűlöllek meg,

mert bárhová is visz az utam

csak téged szeretlek.

Tán néha lesz még olyan perc,

mikor úgy gondolok rád,

mint elveszített földi kincsre,

amin rozsda futott át,

de akkor kicsorduló könnyeimmel

kifényesítlek,

hogy szebben ragyogj,

szebben csillogj,

mint a legtündöklőbb karcolatú

gyémántékezet.

Kun Magdolna

Melletted

Szeretem melletted hallgatni a csendet,

s nézni téged némán, hangtalan,

ne törje zaj azt a vágyva vágyott percet,

amiben két szív dobbanása van.

Szeretek melletted nyugalomra lelni,

elfeledni néhány percre a rohanó időt,

s oly álomszerű bűvöletben lenni,

hol mi lehetünk ketten a tisztán szeretők.

Szeretek veled a természetben járni,

átölelni, megölelni minden ismert fát,

és szeretem szemedben újra megcsodálni,

azt a fényt, mit rám vet, minden pillantás.

Kun Magdolna

Kelepcébe záva

Úgy vágyom az élet ízes szagát,

de úgy burjánzik köröttem a zaj,

bánt a hangok éle... a sorskacaj

túlrikácsolja szívem halk dalát.

S az Idő, az állhatatos, konok,

nyakamba liheg, a sarkamra lép,

folyton űz, kifoszt, száz szálakra tép,

s minden szálban száz lemondás dobog.

Jó volna megállni. Vagy elszökni.

Vagy találni egy szelídebb utat.

De minden sorsujj egyfelé mutat,

s dúlt lelkemet a zaj felé löki.

VÖRÖS LILIOM

Hol a ragyogás?

Hol a ragyogás,

mely ott lámgolt szemedben,

kinek adtad át?

Hol a szeretet,

mely körbe vett, átölelt,

s nem engedett el?

Hol az az érzés,

miről azt hittem örök,

és nem tűnik el?

Hol a végtelen

szerelem, mi szívemben

hevesen dobbant?

Álmom hová lett,

mely a lelkemben dalolt,

minden percemben?

 hifimiki

Gondolj rám...

Gondolj rám, ha vágy

égeti szíved falát,

minden éjszakán!

Gondolj rám, ha már

a lélek hívó hangja

nem jut el Hozzád!

Gondolj rám, hogy ha

úgy érzed, hiányzom tán,

csókom Rád talál!

Gondolj rám, együtt

vagyunk minden éjszakán,

el sem válunk már!

 

 hifimiki