Rendszeres olvasók

2013. szeptember 17., kedd

De ha egyszer mégis



Még erő felett kapaszkodom

minden szalmaszálba,

ami marasztal, visszaránt,

ebbe a valótlan világba,

de ha egyszer nem tart már meg

egy szalmaszál sem,

itt kell, hogy hagyjalak

földi kedvesem



Nem tudom az utam, hová is vezet,

merre futnak velem a csillagszekerek,

de azt tudom, addig várok rád,

míg meg nem látom árnyéktested

fényes vonalát



De te szállsz-e velem

felhőszárnyú, égi lovasom,

ha angyalsereg lágy hangja szól,

- itt az alkalom,

hogy társul szegődj,

társam legyél,

messzi-messzi távolságú

csillag-utamon?




Kun Magdolna



Őszi fohász


Vigyázd életem, édes Istenem,
tartsd a szívem, lelkem, nyári melegen,
mert az őszbe én mindig belereszketek,
akár az aranyló, hulló levelek.
  
Fáradt tudatommal fel nem foghatom,
elröppenő nyaraim miért siratom,
s miért tépi hangulatom az elmúlás szele,
mikor dérben könnyezik a piros berkenye.

Tudom, alkony idején fázósabb az élet,
jobban átérezzük  hidegét a télnek,
többször megsiratunk minden órát, percet,
ami számunkra még újabb nyarat sejtet,

mert ki tudja lesz-e még elég erő arra,
hogy az ember szíve a telet is kibírja,
s úgy lépkedje át annak havas nyomdokát,
hogy érezze közben a tavasz illatát.
    
Kun Magdolna

2013. szeptember 16., hétfő

Időtlen pillanat


Múlhatnak felettünk az évek,
eltelhetnek akár évszázadok is,
de azok az emlékek,
melyek belevésődtek
néhány pillanatba,
időtlenül fénylik vissza
az ember álmait,
mert mindaz az emlék,
mit az idő valós tollal ír,
Isten kegyes jóvoltából,
még halálunk után is
halhatatlansággal megáldott
örökléttel bír

Kun Magdolna

Pillangó pillanat


Pillangó pillanat
tova repül egy pillanat alatt
szívünk utána vágyik
talán elérjük
ha megleltük csodáljuk
állj meg pillanat
ne rohanj tovább
álljon meg a világ
míg várok RÁD
míg hozzám érsz!

hifimiki

2013. szeptember 15., vasárnap

Ó mennyi mindent...


Ó mennyi mindent vágytam
sok fényt dallamot szeretetet
de elveszett a felhők felett
néha kisütött a Nap tündökölt az ég
óvtam féltettem ne menj maradj még
s búcsú-bánattal törölte szemét

Nem lehet a lehetetlen oly merész
hogy rajtam bennem üsse mély sebét
Hitem lelkembe vésve őrzöm
nem engedem ha belehalok is
valóságba fürösztöm ez az egyetlen
mit nem adok senkiért semmiért! 
 
hifimiki

Csöndes áhítat

Ó, mennyi mindent koldultam már össze,
vakmerő lázat, üdvös áldomást,
és úgy vágytam, hogy lelkemet fürössze
sok kívülről jött fényes látomás,

kutattam mélyét a sok messzeségnek,
csillagokig nyújtózott a vágyam,
s míg ott csodáltam kék fátylát a légnek,
itt lenn egy álmot ringattam lágyan.

 Úgy ringattam, mint ladikot a tenger.
Féltőn óvtam, hisz remegve nemrég
térdére zuhant bennem dideregve,
s búcsú-bánattal törölte szemét.

Nem hagyhattam veszni, hisz csak ennyim volt.
Többi javam olcsó mind egy szálig.
Vesszen is oda. Mi enyém nem inog.
Az én álmom valósággá válik.
 
VÖRÖS LILIOM
 

Ma szeretlek KEDVES


Ma szeretlek KEDVES
Szeretlek holnap
és holnapután is
nem fog rajtunk az idő
a síron túl már nem ér
utol az idő
szerelmünk dallamát
odaát is halljuk időtlenül
s ezentúl már együtt leszünk
örökké!

hifimiki

Ma szeress



Ma szeress,
és ma mondd el mindazt,
ami szívedben lapul
kimondatlanul,
mert holnap talán,
értelmét veszti
minden olyan szó,
ami márványkőre hull,
s ami néma csendként
visszhangzik ott a síron túl.

*Kun Magdolna*

2013. szeptember 14., szombat

Ha látnám arcod


Minden akadályt
legyőznénk ha itt lennél
ha átölelnél

A mennybe járnék
sirályokkal szárnyalnánk
elhagyva földet

Ha látnám arcod
érezném szívverésed
már enyém lennél!

hifimiki

Nem vagy egyedül




Nem vagy egyedül
mert itt vagyok NEKED
itt vagy mellettem
s beléd lehelem szívem
szívem dobbanása
melegít TÉGED vággyal
ketten vagyunk
a szerelem mámorában
ne félj nem hagylak egyedül
mindig velem vagy
minden érzés vágy
TÉGED hív szerelmes szó
csókkal öleléssel teli
BELÉD ringatja szerelmem!

hifimiki