FARKAS ILONA: SZEZÁM

Farkas Ilona: SZEZÁM

                                                      

                                                            Farkas Ilona

                                                                Szezám

Elértél lelkemig – ez már nem kétséges:
varázsos pillanat, meg szív – öröméhes;
érintetted zárját az érzelem pontján,
a szezám kitárult – játszottál szív-kottán!

A varázs szavakat megsúgta valaki,
vagy tudod – lelkemnek hol bújnak bajai;
mi okozza gyönyört, mitől forr a vére,
hogyan tud szeretni, milyen szenvedélye?

Ott vagy már énbennem – ott leszel örökre,
te leszel a legszebb napjaim gyönyöre;
óvlak és vigyázlak édes-szép gyémántom,

szép-vágyó szívembe fényedet bezárom!!

2017. szeptember 23., szombat

Farkas Ilona: KÉSEI SZERELEM

Farkas Ilona

Kései szerelem

Fák alatt, lombok közt oson a szerelem,
megdöbbent, megérint – ki ő nem ismerem;
nem hiszem el – pedig érzem a lelkemen,
kérdezem magamtól – talán ez szerelem?

Váratlan és nem remélt érzés köszönt rám,
az örökkévaló kedves volt – öröm várt;
sok volt, amit elvett, vagy meg sem fizetett,
életem alkonyán e széppel meglepett!

Az esti fény-homály csapong az elmémben,
kései szerelem ajándék énnékem:
mert szavamra a választ nem azok adták,
kik érzelmem sikolyát értik és hallják;
hisz felette volt az értékem sokaknál,
köröttem lévők ezt sohasem díjazták!

Utoljára virít virág a szívemen,
illatos, kék színű, piros vagy ciklámen;
simítom, becézem – vigyázok rá szépen,
remélem, mindvégig illatozik nékem!
Hideg, ősz ködétől mégis elhervadna,
illatát, bársonyát lelkemben aratja!

2017. szeptember 19., kedd

Farkas Ilona: A NAGY SZERELMEK

 

                                                                       Farkas Ilona

    A nagy szerelmek

Hull számos év-levél – gyűl nagy halomba,

tél az ősz nyomán – tavasz, nyár jő sorba;

emlék és élmény foglya az időnek,

mossa élüket, mint folyó a kőnek!

Vastag avar alatt izzik hév parázs,

hiába tördeli jég-fagy a varázst;

hite, önbizalma, mint a láva-fény:

lobog a szerelem tüze-lángja még!

Örömkönny csordul– „issza” kedves hangját,
megszűnt a világ – látni véli arcát;
porrá tör egy perc Krisztusi éveket:
a nagy szerelmek – ó – sírig szeretnek!

2017. szeptember 18., hétfő

Farkas Ilona: TANÚ AZ ÉG

Farkas Ilona

Tanú az ég

 Nagy szerelem szíve dobbant szóra,
virág méze csordogál azóta.
Több évtizednyi szótlan távollét,

mikor kelyhe csak álmában volt szép!

Hiába hullt sok frissítő eső,

                                                          simogatott napsugár és szellő;
                                                          zengedeztek pacsirták az ágon,

döngicséltek méhek a virágon!

Árny-játék az csak árva lelkében,

fuvallat a fergeteg egében;
szerelmet, mint tetszhalott – „megélte”,

bájmosoly volt, amivel beérte!

A virág most hő-nyár nap aranya;

holnap zordjától retteg katlana,

távolléttől félti láng-szerelmét,
parázs füstje könnyezi a szemét!

Jobb álmodva élni a magányát,

szerelmének szótalan-világát:
felhő fodra lesz majd ara-fátyla,
tanú az ég e frigy igazára!

2017. szeptember 15., péntek

Farkas Ilona: HOLNAP

                                                     

                                                      Farkas Ilona

                                                         Holnap

Fogynak a fények nappal és éjjel,
hömpölyög a csönd a szürkeséggel,
bölcs folyók folyvást csorognak, folynak,
ringatni Napot szép lesz a holnap!

Hajnal-csillag is új reményt kellet,
friss rügyek nyílnak, talán még szebbek,
derengve dúdol derű-dalt a szél,
bú és baj bújik – öröm hazatér!

Amíg van holnap – vágyódás is él,
szeretőbb idők gyönyörét ígér;
hittel akarni – hegyeket mozgat:
boldogság immár halkan kopogtat!

2017. szeptember 13., szerda

Farkas Ilona: ÁTÖLEL SZERELEM

    

Farkas Ilona    

 Átölel szerelem

Susognak lombok: szerelem ölel,
bársony ajkával a rózsa csókol,
tündököl mennybolt, a fénye bókol,
szikrázón csábos, mert az est közel!

Csobog a forrás, zeng a pacsirta
áldott életről dúdolgat éppen,
szíved rabolja, varázsol mézzel,
szerelmet hozza, szerelmed issza!

A szemeddel nézz, de lelkeddel láss,
érezd: világunk csodák csillaga,
epedve hív a virág illata,
a balzsama kéj – százszorszéppel várd!

Minden perc gyönyör – érintse ajkad,
meglásd és meghalld, ha sóhajt éned,
kövesd a mélyről jött szívverésed,
vágyéhtől lüktet majd minden szavad!

Kigyúlnak fények, csillag-miriád,
ragyogástól rezg gyönyör-hullámod,
óvjad, hisz illan a hableányod;
gyöngy-csipkés-hímes szerelem-virág!

2017. szeptember 9., szombat

Farkas Ilona: TÁNCOLNÉK VELED

Farkas Ilona

Táncolnék veled

Öleld át derekam és simulj énhozzám,

suttogd a fülembe: mily nagyon vágysz most rám;

 mámor és halk zene egymásba fonódjon,
a lelkünk és testünk érzéstől borzongjon!

Dallam és szerelem, mint a láva-folyam,

áradjon lángolón – perzseljen csókokkal;
alig hallható már az édes-bús zene,

csak szívünknek dobol rendetlen üteme!

Diszkrét félhomályban ringunk szerelmesen,

átkarolsz gyengéden, becézel édesen;

a húrok némulnak – a lámpák kihunynak,
szerelem-gyönyörtől a rózsák kigyúlnak!

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)