Farkas Ilona: A NAGY SZERELMEK

Farkas Ilona: A NAGY SZERELMEK

 

                                                                       Farkas Ilona

    A nagy szerelmek

Hull számos év-levél – gyűl nagy halomba,

tél az ősz nyomán – tavasz, nyár jő sorba;

emlék és élmény foglya az időnek,

mossa élüket, mint folyó a kőnek!

Vastag avar alatt izzik hév parázs,

hiába tördeli jég-fagy a varázst;

hite, önbizalma, mint a láva-fény:

lobog a szerelem tüze-lángja még!

Örömkönny csordul– „issza” kedves hangját,
megszűnt a világ – látni véli arcát;
porrá tör egy perc Krisztusi éveket:
a nagy szerelmek – ó – sírig szeretnek!